Az eredője a válasznak ugyanonnan jön, ahonnan az előző kérdésfelvetésnek is.
Minden olyan dolog, amiből korlátozottak a készletek, vagyis csak a kiváltságosak számára elérhető, divatot teremt. Ha túl sok lesz belőle, unalmassá, stílustalanná fakul.
Hogy ez a korszak miért nem köszöntött még rá a férfiak öltöny-nyakkendős egyen kinézetére?
Miért nem kínos, kellemetlen vagy unalmas?
Mert nincs helyette más, nincs helyette tekintélyt parancsolóbb, tiszteletre méltóbb, komoly, személyiséget kiemelni képes alternatíva.
Ami tökéletes, az tökéletes.
Érdekes fintora a divatnak, hogy a nemektől éppen ellenkező viselkedést vár ruhaválasztásnál mint azok saját természete. Ez sem véletlen…
- a nők beszaladnak kedvenc üzletükbe, lekapnak valamelyik állványról egy nekik tetsző mintájú ruhát, hozzá színben cipőt, ékszert miegymást, és kész. Sok mérlegelést nem igényel, minden az orruk előtt van. (persze mérlegelnek)
- a férfiak szorongással veszik tudomásul, hogy hosszú évek óta hordott kedvenc nadrágjukon elkezd fesleni a varrás, muszáj lesz beújítani egyet. Az első megfelelőnek látszó (ruhákat árulnak nem mobiltelefonokat) üzlet, bejárathoz legközelebb eső polcáról leveszik az első nadrágot, esetleg még egyet, csak a megnyugtatás kedvéért, és amelyik a próbafülkében kevésbé feszül, már mehet is a pénztáros kezébe, rohannak is ki vele a boltból mérlegelés nélkül. A színről szót sem említettem. (nem mérlegelnek, pedig kellene)
Erős ellentmondás. Azt kívánni egy férfitól, ami egy nőnek alapból megadatott, vagyis, hogy meglássa a részletekben megrejlő lehetőségeket ebben a férfiak számára uniformizált világban?
No itt lép be a stílus fogalma, ami a részletekben megbújó kis ördögöt hivatott néven nevezni.
A stílus kevesek kiváltsága, mert a férfi természetével ellentétes. Viszont tanulható, mert kiváltságossá válik általa mindenki aki képes gyakorolni, saját maga hasznára fordítani.
Miért? Úgy van, kevés van belőle. No és az igazság az, hogy elég, vagy sok sohasem lesz a stílusos férfiak társaságából, ezért azon kevesek, akik képesek saját hasznukra fordítani a saját stílusuk megismerését, azok képesek lesznek saját ruhatárat építeni a divatipar szeszélyeit átlépve, kinevetve, de felhasználva és nem utolsó sorban sok pénzt megspórolva úgy felépíteni magukat, hogy unikumokká, követendő példákká, magabiztos, üdítő társasággá váljanak.
Divatnak mondható-e a stílus?
Naná!
Az divat csak igazán!