Az ing története

Az ing története egészen Egyiptomig nyúlik vissza. A modern férfi ing hosszú idő alatt alakult ki, mai formáját c a XIX. század végén nyerte el.

Minden a tunikával kezdődött.

A középkorban, a lovagok a  len és kender inget, páncéljukra húzták, hogy az, ne rozsdásodjon.Európában ebben az időszakban hozták be keletről az első tekercs  hernyóselymeket.

A klasszikus értelemben vett ing, 1200-as években kezdett elterjedni.

Az olasz művészek és irodalmárok kedvelt ruhadarabja volt, még gallér nélkül, anyaggal bőven ellátva, mindenki számára kényelmesre szabottan. Népszerűségét higiéniai szempontok erősítették, egyszerűbb volt ezt mosni, mint a nehéz posztó (gyapjú) felsőruhát, kabátot tisztítani.

Az 1300-as évektől kezdett szűkülni és gombolhatóvá válni, fölé mellény majd zeke került.

Szinte már csak a gallérja látszott ki.

1450-től mélyültek a felsőruha kivágások, előbukkant ismét az ing, és megjelent rajta a hímzés, díszítés.

A spanyolok magasan záródva hordták, kis fodros gallérral, ami aztán az inkvizíciók korában malomkerék méretűre fajult.

Mindent a státuszért! 

Minél nagyobb volt a fodor annál nagyobb volt a hatalom.

Ugyanakkor a francia udvarban, minden részlete csipkés lett.

Ekkor találták fel a franciák a mai nyakkendő elődjét.

A történet 1843-ban Garibaldi Olasz Köztársaságában folytatódik, ahol is hősünk, kényszerűségből, egy ruhatár vörös nadrágszöveteiből varratott formaingeket katonái számára. A vörös ingesek ezzel az ing történetébe is mérföldkövet tettek.

Megjelent a konfekció, más szóval tömeggyártás.

 

A XVIII. századig az inget a felsőruházat alatt hordták, csak a gallérja látszott ki, vagyis akkoriban  fehérneműnek számított. Valódi származását máig nem tagadhatja, mert  hölgyek jelenlétében továbbra is illetlenségnek számít, ha egy férfi engedély nélkül veszi le a zakóját, magyarul ingujjban mutatkozik. Ez a szokás mélyen a kollektív tudatban gyökerezik, így talán  érthető ez a – néha érthetetlen – társasági előírás.

A  bidermeier korában (1820-50 között) kialakult a férfi ing mai alakja.

A Brown, Davis & Co. of Aldermanbury cég 1871-ben jegyeztette be a mellrészén gombos inget. Addig az effajta ruhaneműbe “belebújtak”, vagyis a fejen áthúzvavették fel vagy le.

• A fehér ing  XIX. század végéig  az előkelőség fémjele volt. Az engedhette meg magának, akinek a mosatáshoz volt elegendő pénze és a váltáshoz elegendő inge.

A kétkezi munkavégzés bepiszkolta a fehér inget, tehát  csakis a vagyonuk gyümölcséből élő nemesek és tehetős polgárok viselhették.

• A kék-fehér  csíkos ingek csak a XIX. század végén jelentek meg.  A mintás ingek azt a gyanút keltették, hogy leplezik a tisztátlanságot, ezért nem akarták elfogadni  Köztes megoldásként a színes ingekre fehér gallért és kézelőt varrtak, ezáltal divbatba is jött. Ezek a típusú ingek nem sugallnak olyan komolyságot, ünnepélyességet, tisztaságot, mint hófehér társaik.

Az ing formája az első világháború vége óta alig változott. A mellzseb került rá a hatvanas években, az öltönyhöz viselt mellény eltűnésekor. A klasszikusnak tekinthető férfi ingeken  továbbra sincs mellzseb.

Azért, mert senki sem tudja, mit kellene tartania benne.

A  20. században felgyorsult ingek evolúciója. A mozinak volt a legnagyobb ízlés formáló ereje.  Például Humphrey Bogart legkedveltebb ingje az oxford volt a Casablankában, John Wayne-é a western ing a Red Riverben, Tom Sellek-é a Hawaii a Magnumban. 

Mindennapi életünk részévé vált, az ing.

Szeretjük, mert az ing folyton:

• változik,
• formálódik,
• nosztalgikussá válik,
• szélsőségesedik,
• egyszerűsödik

A tervezők nem jönnek ki minden évben kétszer úgy egy kollekcióval, hogy ne lenne benne ing.

Egy dolog biztos!

Az ing soha nem megy ki a divatból, az erős, stílusos férfi ruhatárának mindig egyik pillére marad. 

Képek forrása: Google, Pinterest

Mélyre hatóbban olvashatsz az ingek történeti eredetéről az ing specialistától