Eredete egészen Egyiptomig nyúlik vissza … aki mélyrehatóan kíváncsi, utána fog nézni!

A középkorban a len és kender mellé a kereskedelem behozta a hernyóselymet. Ezekben az időkben a lovagok az inget, páncéljukra húzták, hogy ne rozsdásodjon … annyira.

Európában az 1200-as években kezdett elterjedni. Az olasz művészek és irodalmárok kedvelt ruhadarabja volt, még gallér nélkül, anyaggal bőven ellátva, mindenki számára kényelmesen Népszerűségét higiéniai szempontok erősítették, egyszerűbb volt ezt mosni, mint a nehéz felsőruhát, kabátot.

Az 1300-as évektől kezdett szűkülni és gombolhatóvá válni, fölé mellény majd zeke került, lassan már csak a gallérja látszott ki. 1450-től mélyültek a felsőruha kivágások, előbukkant az ing, és megjelent rajta a hímzés, díszítés. A spanyolok magasan záródva hordták, kis fodros gallérral, ami aztán az inkvizíciók korában malomkerékké fajult.Mindent a státuszért!

Ugyanakkor a francia udvarban, minden részlete csipkés lett. Ekkor találták fel a franciák a mai nyakkendő elődjét.
A történet 1843-ban Garibaldi Olasz Köztársaságában folytatódik, ahol is hősünk, kényszerűségből, egy ruhatár vörös nadrágszöveteiből varratott formaingeket katonái számára, ezzel megjelent a konfekció.
A történészek szerint Nagy Károly volt az, aki elsőnek felsőruházatként merészelte hordani.
Ettől kezdve aztán hordta boldog – boldogtalan, a felső réteg és köznép köreiben egyaránt.
A gombolható fehér ingmell a keményített gallérok a cserélhető kézelő, még zsákutcának bizonyultak, de apránként megjelent a maihoz hasonló mandzsetta, és a bidermeier korában kialakult a férfiing mai alakja.
Majd jött a mozi és az amerikai filmek már számtalan féle típusú inget mutathattak a kíváncsi közönségnek: Humphrey Bogart; John Wayne; Tom Sellek a Magnum …

Mindennapi életünk része, az ing, így vagy úgy, legyünk nők vagy férfiak mindegy. Folyamatosan változik, formálódik, nosztalgiázik, szélsőségesedik, egyszerűsödik, de egy biztos, soha nem megy ki a divatból.