A régi paraszti viselet, az 1800-as évek közepéig volt általános. Ugye azt nem kell taglalnom mit jelentett a szó : paraszt.
A paraszt ingek egy ősi típusa a lobogó ujjú, derék szabás nélküli, mell alatt húzott, nyaktól nyitott, úgynevezett borjúszájú ing. Régebben még rövidebbre szabták. A csikósok bű ingujja rojtos volt. A csípő alá érő ingeket a gatyába tűrték. Erdélyben több helyen is térdig ért az ing, amit derékban övvel fogtak össze. Később Kelet-Erdélyben is a rövidebb paraszt ing jött divatba, ami egyben a románoktól is megkülönböztette a magyarokat. A 19. század második felében az Alföldön, már gyári alapanyagból készültek. Az újabb paraszt ingek szűkebb ujjúak voltak, és kézelővel is el voltak látva, bár nem ritka a buggyos ujj.
Tájegységenként más-más díszítéseket használtak elsősorban a férfi ingek ujjára. Példákkal, a teljességigénye nélkül: Matyóföldön, kezdetben fehér hímzést alkalmaztak, csak később lett minden elképesztően virágmintás. Orosházán keresztöltéssel, kevés színárnyalattal, Hódmezővásárhelyen szárhímzéssel…
Még ma is sok helyen készítik, egyszerűen megvarrható és nagyon látványos. A képeken már a galléros változata látható.